Beat – Nemzedék a világban

Volt egyszer egy legendás hatvanas évek, amikor az angolszász populáris zene jelentőségében messze túlmutatott saját könnyűzenei vagy szórakoztató – zenei keretein, elképesztő hatást kifejtve a föld népeinek fiatalságára, majd minden más korosztályára.

Műfajilag mindez természetesen nem történt előzmények nélkül, a country, a blues, a gospel, a jazz és bebop, kiküzdötte magából a klasszikus rock and roll – t : Bill Haley, Chuck Berry, Fats Domino, Little Richard, Jerry Lee Lewis, Elvis Presley, Roy Orbeson, Bob Dylan, hogy csak a legnagyobbakra gondoljunk.

És adott volt hozzá egy háború utáni új világ – helyzet, amelybe berobbant a beat – nemzedék, a világ - égésben megszenvedett népek gyermekei, unokái ők, akik mentálisan hiper érzékenyek, tehetségesek és mint minden korszak ifjúsága nekirontanának minden rossz korhadt hagyománynak, hála nekik, ha nem így lenne, egyre inkább kőbe - merevedett retrográd viszonyok között élhetnénk ’’ halottként ’’.

Az fiatalok elégedetlensége jól megmutatkozott az 1968 – as párizsi diákmozgalmak során, ahol szellemi háttért jelentettek a progresszív erők : írók, művészek, tanárok, csak néhányan közűlük, mint Jack Kerouak a beat - regény író a tengeren túlról, Paul Delvaux a belga szürrealista festő óriás, Jean - Paul Sartre, francia egzisztencialista filozófus – egyetemi tanár és társa Simone de Beauvoir a nők tehetségének egyik legjobb ismerője.

Mindez persze, mint egy második valóság jelent meg előttünk mélyen belénk hasítva a mi Kelet – Európai nagy - generációnkba ! - mint utólag rájöttünk, mi vagyunk azok.

A világ valóban nagyot változott, de nem az oly - annyira vágyott humanizmus, hanem inkább a globalizmus felé. Így miközben nagyszerű új értékek teremtődtek, a Nagy Generáció - ban sokan csalódtak, vagy vesztessé váltak.

Beat - Nemzedék Parányi Szenvedélyes Szilánkjai

Voltak egyszer az ország minden táján 1968 – ban, általános és középiskolát végzett diákok, akiket a Keleti Pályaudvar és a Damjanich utca között, Budapest ‘’ Csikágó – Negyedének’’ kellős közepén a Hernád utcában fogadta be a MÜM 14 – es Ipari Szakmunkástanuló Intézet, azaz a ’’ HERNÁD – EGYETEM ’’! Azon célból, hogy főleg mechanikai és elektrónikai műszerész szakmákban adjon gyakorlati és elméleti tudást lányoknak és fiúknak, megélhetést vagy ugródeszkát a továbbtanulásaikhoz.

Eszméletlen mennyiségű balhé, cikizés, őrült  humor és fájdalom, abszolút megbecsülés és szeretet néhány pesti és mégtöbb vidéki srác között !!! – tehát megalakúlt a SAUNUS  ZENEKAR !

Miricz Tibi egy kis faluból, Nógrádmegyerből, képzett zenész az esztergomi Ferencesektől, hegedű és persze elektrónikus hegedű a pick – up segítségével, basszus gitár, hatalmas termet, hatalmas szív, vezéralkat, kiváló szervező, a zenekar vezetője.

Paál Imi Pápáról, képzett zenész, zongora, orgona, ritmus, hawai, és szóló gitár, egyenes, kemény, becsületes, a zenekar másik meghatározó egyénisége, ma Ludwigshafenben, műszaki ellenőr ipari elektrónikában  ’’ Imre Pal ’’ névvel.

Csiszár János ’’ Janika ’’ Vésztőröl, képzett zenész, gitár, ritmus gitár, az Imi hozta őt a zenekarba, hogy tanulmányait, megélhetését Pesten finanszírozni tudja, éjszakai zenés helyeken dolgozott, megrendítően szerény, megértő és kitünő humorú barátunk lett.

Lewiczky József '' Ludwig " – dob, külsős srác, aki nem velünk járt suliba, talán Szentmihályról jött, ’’ Em – Zett ’’ motorral, mindig nővel a hátsó ülésen és némi piával, ütötte is keményen a dalokat, szerettük őt a hátunkban érezni.

Először Érces Andris, ének, a Szív – utcából, elképesztően jó ’’ rollingos’’ kiállással, a mindig baljós selyem sállal a nyakán, azután ’’ el is ment a hangja ’’ így a fiúk hamarosan megváltak tőle.

Végül Koós Robi lett az ének, a fiúk őt választották. Már az elején gyanús volt - németes osztályból jött az Istvánból - brahiból mindenkit utánoz, németül  Adenauer kancellárt, ’’ franciául ’’ De Gaulle tábornokot, egész nap gügyög angolul, leírja fonetikusan, ameddig nagy nehezen meg nem lesz valahonnan az eredeti angol dalszöveg ( egyébként pedig nyolcévesen beleszeret a brüsszeli világkiállítás Atomiumába ).

Hol próbáljunk és mivel, ha egyáltalán megengedik

A dob megvolt, egy NDK – s Regent a pengetéshez meg a mikrofonokhoz, maszek hangfalak, behemód dobozok voltak ezek, torzító, lábpedál, pick – up, Jack – dugók, Tuchel – ek, kábel rengeteg, elvégre elektrónikus műszerészek leszünk, talán a végén, igen a végén ez is meglett.

A műszak végén, a kabinet - ben, ez egy osztályterem, Szakala Mester főnöki tanári-asztalával, amelyen számtalan hamutartóban egyidőben számtalan cigaretta égett, munka - asztalokkal, dögnehéz szerszámfiókkal, mérőműszerekkel, forrasztó pákával, satupadokkal, fúróállványokkal, csak a hangulat kedvéért … – zenélni ott maradhattunk, de nem sokáig tartott, mert hatalmas zajt csaptunk.

Egy külön műszer - teremben, a mindig szigorú Nagy AndrásTanár Úr birodalmában, aki fiatal párti volt, és egy próbán halkan oda súgta a Robinak, maga nekem a MIHÁELT énekelje el. Kicsit nehezen, de kiderült, hogy a Beatles Michelle dalára gondolt, amit viszont akkor még sajnos nem tudtunk.

Megint a hangulat kedvéért, tele van itt minden csodaszép felhő – mintás bakelit – barna 20 – 30 – éves, műszerekkel, telefonokkal, rádiókkal, - és amivel a tanár úr végleg levett minket a lábunkról, - ezt a sok régi szelektív rádiót úgy újította fel, hogy fényes nappal, hallgathattuk a Radio Luxembourg flamand – nyelvű adását, halkan és csendben nehogy benyisson ide az Igazgatóság. Ami persze flamand összekötő – szöveggel ugyan úgy nyomta a Billboard, a Melody Maker, a New Musical Express listáit középhullámon, mint odahaza este fél nyolctól az angol nyelvűt.

Az internet meg a computer még sehol nem volt, annyit tudtunk, hogy egy bizonyos Neumann János bácsi kitalálta a kettes számrendszert, dehogy ez majd mire lesz jó. A vizsgák után Paál Imivel az EMG – ben is dolgoztunk ( Elektrónikus Mérőkészülékek Gyára ), volt ott egy - a francia idegenlégiótól - leszuperált számítógép, egy nagy termet kitöltve.

A hangerő miatt a műszer – teremeből  is menni kellet, és akkor a Tibi azt mondta menjen a Robi a Dirivel  tárgyalni, elvégre ő a pesti nagydumás, hogy megkapjuk a tornatermet egy héten legalább kétszer. Igy is lett, bár a Diri a párttitkár asszonyhoz küldött minket, aki azt mondta rendben, ha az iskolai - bálon évente legalább egyszer maguk adják ingyen a zenét, amit az iskola legnagyobb termében, az egyébként főleg ebédlőként fungáló termében kell megtartani.

A Tibi még azt is kiadta a Robinak, kellene még nekünk a dobra egy rendes logó és egy jó kis zenekar név, ez a nagydumás mindig szeretett neveket adni - igy lettünk SAUNUS zenekar, a latin erő, egészség, szuggesszió ’’ művészi torzításával ’’ !

Az első fellépés

Naná, hogy boldogan vállaltuk, baromi nagy buli lett belőle, fel sem fogtuk, hogy egy teljesen ismeretlen zenekar először lép fel, akit csak néhányan láttak a próbákon, és a szemtanuk szerint több, mint ötszázan voltak, teljesen kiöltözött bomba nők tömege a környező sulikból, magassarkúban, sminkkel, mély dekoltázssal, mindenféle vezetők, tanárok, felügyelők és ki tudja, hogy még kicsodák.

Egy kis málőr

A zenekarból, zenei előéletében már mindenki fellépett közönség előtt, kivéve a Robit, akivel a próbákon nem volt gond, de itt összeomlott, lefagyott. A Tibiék ezért kezdő dalnak tették a Beatles együttes Back in The U.S.S.R, azaz vissza a Szovjetúnióba című és tartalmú dalát, egyrészt  ’’ mert lehet, hogy ott vannak a pártból ’’, másrészt, mert a középrészén együtt megy az ének a szóló gitárral, és akkor a Robival nem bukunk meg végleg, és nem fog majd évekig rajtunk röhögni mindenki…

De a KoósRobi nem tudta elkezdeni, úgy csináltunk, mintha csak hangolna a zenekar, már többször be kellett volna lépnie az énekkel. Közben egy magnóról szólt valami, és elkezdtek erre táncolni, a Tibi majd szét robbant, csak telt az idő, mint később kiderült tényleg kirohant a dunapartig – majd vissza, és akkor már kezdeni kellet !!!

Robi már nyöszörgött valamit, mire a minket a próbákon segítő nagyszerű profi dzsesszdobos barátunk a Köhler Henrik a Robi elé állt és el kezdett neki tombolni. Ekkor aztán a Robi teljes kakaóval lenyomta az egész dalt, a táncolók leálltak mindennel, körbe álltak minket, és elkezdtek ütemesen tombolni, kiabálni…

Tiborunk balról azonnal üvöltve kiadta a parancsot, most NEM abba hagyni, hanem mégegyszer  lenyomjuk a Beatles dalt….döglesztő lett a légkör…hiába a dalnak mindig dögösnek kell lennie !

Hja, tényleg, hogy a dalnak mindig dögösnek kell lennie ! ( ám ezt már jóval késöbb 71 – ben mondtuk ki együtt a Lórival a Gesarolban, és nyomtam ott is amig volt bennem a szusz…,de ez már egy másik történet lenne…)

Innentől kezdve elég jól ment minden a SAUNUS iskolai fellépéseivel, ’’ a Beat - Nemzedék e Parányi Szenvedélyes Szilánkjai - nak ’’, csak az a baj, hogy itt most nem tudjuk megmutatni az őrült bulik hangulatát, merthogy értékelhető és fennmaradó hangrögzítésre, netán egy stúdióban, erre esélyünk sem lett volna.

Szóval itt most egyet tehetünk, nagyjából a játszott dalok sorrendjében leírjuk egy buli szünetéig, majd a szünet utáni dalok listáját, és megpróbáljuk, hogy egy kattintással a SoundCloud – on, avagy Spotify – on, bárki is bele - érezzen a hatvanas évek dionüzoszi mámorába !

A dionüzoszi mámor - a görögök és rómaiak borai nélkül is - menni fog, mert ez itt nem más - legábbis a dalok eredeti változatában - mint, miden kor fiatalsága tehetségének a mámora. Nagy László a költő, mikor egy utólsó interjúban, arra a kérdésre, mit üzen a jövő kornak, annyit mondott ’’ csókoltatom őket, ha még lesznek ’’ – mi azt mondjuk, ’’ minden eljövendő korban, csak a fiatalokban bízhatunk, - legalábbis addig, amíg nem lesz újra a háború ’’.

Egy – egy emlékezetes fellépés

MÜM Üdülő, Balatonboglár

Patakiné a Tanulmányi Osztályról kereste meg a Tibit azzal, hogyha vállaljuk felszereléseink szállítását oda – vissza ( MÁV – póstavagon, plussz rengeteg cipelés éjszaka is…),  és legalább a nyitó és záróbuli egész - estés fellépéseit, akkor  ’’ ingyen ’’ mehetünk a kéthetes nyaralásra.

Örömmel vállaltuk, mint  kiderült az ország minden tájáról jöttek diákok, lányok – fiúk vegyesen, ami nagyjából egy jó 100 fős társaságot jelentett. Napközben együtt étkeztünk, fürödtünk, napoztunk, barátkoztunk elképesztő hangulatban, majd esténként, ha nem is minden nap, hatalmasat döngettünk a hatalmas ebédlőben.

Minden nap nem is játszhattunk, mert a szervezők a két hetes üdülés időtartamára igazán színes programot állítottak össze, beleérve például autóbuszos kirándulást, hajózással, balatoni naplementével… De talán a legjobb nap nekünk az volt, mikor a fiúk egy délután már hangoltak, - majd komoly arccal megállt oldalt zakóban nyakkendőben, és figyelt meg bennünket egy nálunk pár évvel idősebb Szilfid Szakállas Úr.

Mint kiderült Ő opera énekes és vendég – művész ! Az opera éneklés ugyan közel állt hozzánk, mert  ez a műfaj akkori felfogásunk szerint, nem volt más, mint a korabeli ’’ pop – zene ’’, - tartottunk tőle, hogy az ő fellépése után mi már sehol nem leszünk !

Erősítést csak keveset kért tőlünk, Próbálnia nem kellett, Skáláznia nem kellett, Kisérni mi nem kisérhettük, - ám Hatalmasat Énekelt, magyarul és olaszul felváltva, a lányok – fiúk vevők voltak, és tapsvihar kisérte fellépését.

Megszeppenve vágtunk bele a mi ’’ táncos – bulinkba ’’, - de nem lett gáz, a hangulat, a hatás összeadódott, az egekbe nőtt, - a szünetben opera énekesünk odajött hozzánk, megköszönte tiszteletünket, és elmondta, hogy némileg ő is tartott a két műfaj együttes jelenlététől, ne feledjük a beat – korszak kellős közepén voltunk, és a fiatalok nem igen akartak mást, mint ennek a mámorát érezni…mi is ezt akartuk…